64. Szempontok a hívő élet mindennapjaihoz és a szolgálathoz

Ma két hasonló tartalmú gondolattal találkoztam:

„Ne a gonoszok elhallgattatásával foglalkozz; ne pocsékold idődet a gyávák kergetésére! Végezd munkádat! Hagyd, hogy a hazugok hazudjanak, a szektások vitatkozzanak! Legyen gondod arra, hogy semmi ne tarthasson vissza annak a munkának elvégzésétől, amit Isten bízott rád! Ő nem azért küldött, hogy pénzt keress. Nem azért, hogy meggazdagodj. Sohasem adta azt a parancsot, hogy védd magad. Nem azért állított szolgálatba, hogy ellenkezz a hamissággal, amit a Gonosz szolgái terjesztenek. Ha ezekkel foglalkozol, semmi mást nem fogsz tenni; saját magadért és nem az Úrért fogsz munkálkodni. Legyen a célod olyan világos, mint a csillag! Hagyd, hogy a világ civakodjon és nyüzsögjön. Talán támadnak, igazságtalanul bánnak veled, megsértenek, rágalmaznak, megsebeznek és elutasítanak; mégis legyen gondod arra, hogy szilárd elhatározással, habozás nélküli buzgósággal vidd véghez életed dolgait és létezésed nagy célját, míg végül elmondhatod: Uram; elvégeztem a munkát, amit rám bíztál…”

(H. M. S. Richard, A Voice of Prophecy alapítója)

(itt találtam: http://kormoserik.sda.hu/)

Elgondolkodtatott... Különösen, hogy már reggel valami hasonlót találtam egy olyan áhítatos-könyvben, ami tegnap került a kezembe a könyvek rendezése közben (Oswald Chambers: Krisztus mindenekfelett):

"Isten megígérte Jeremiásnak [pontosabban általa Báruknak, az irnokának a 2. vers szerint - SI], hogy személyesen megszabadítja. "A te lelkedet (életedet) zsákmányul adom neked" (Jer 45,5). Ez minden, amit Isten az Ő gyermekeinek ígér. Bárhova küld is, megoltalmazza az életünket. Személyes tulajdonunk vagy birtokunk lényegtelen, csak egész lazán fogjuk őket, mert ha nem, akkor könnyen ránk tör a félelem, a szívfájdalom és a nyomor. Ilyen szorosan körülvesz minket Isten személyes szabadítása. A Hegyi beszéd arra mutat rá, hogy amikor Jézus Krisztus szolgálatában vagyunk, nincs időnk önmagunkért síkraszállni. Jézus valóban mondja is: "Ne törődj azzal, hogy igazságosan bánnak-e veled, vagy nem." Ha igazságot vársz a magad számára, elhajoltál a Krisztusnak átadott élettől! Ebben a világban ne keress igazságot, de te mindig légy igazságos! Ha igazunkat keressük, zúgolódni és méltatlankodni kezdünk, önsajnálkozásnak és elégedetlenségnek adunk helyet. "Miért kell velem így bánni?" - Ha Jézus Krisztusnak kiszolgáltattuk magunkat, nem kell törődnünk azzal, ami ér, akár igazságos az, akár igazságtalan. Jézus így szól: "Folytasd csak hűségesen, amivel megbíztalak, és én megőrzöm az életedet. Ha magad próbálod védeni magadat, kimozdulsz az én oltalmamból." Ebben a tekintetben még a legkegyesebb élet is istentelenné válik: nem hiszünk Istenben; józan eszünket ültetjük a trónra, Isten nevét pedig csak fölé akasztjuk. Saját értelmünkre támaszkodunk, ahelyett, hogy egész szívünkkel Istenben bíznánk.

Rám mély benyomást tettek ezek a szempontok, gondolatok. Remélem a híradó olvasói is ezt tapasztalják majd.

2013-06-27 - 64. szám