5. „Következetlenség...

... A reformátusok nagygyűlésük alkalmával határozatot hoztak, amelyben kérik a kormányt, hogy a vasárnap vallásos megülését jobban mozdítsa elő a polgári munkák fokozottabb eltiltásával.

Nem új ez a kívánság, mert mi katholikusok már igen sokszor követeltük ugyanezt a kormánytól. Ebben a követelésben most találkozunk a Kálvin hite szerinti polgártársainkkal.

Nem tudjuk azonban megérteni, hogy protestáns atyánkfiai hogyan mernek lelkesedni a vasárnapért? Hiszen szerintük csak az a vallási igazság, amelyik a Szentírásban van benne és a hagyomány nem lehet döntő a vallás dolgaiban. A Szentí¶ásban pedig az van, hogy a szombatot szenteljük meg, de sehol egyetlen betűt sem találhatunk arról, hogy a szombat helyett az Újszövetségben a vasárnapot kellene megülnünk. Ezt a kötelességünket e g y e d ü l  a  h a g y o m á n y b ó l  t u d j u k.

Onnét tudják a protestánsok is; de azt már nem tudják, hogy amikor a vasánap mellett buzgólkodnak, tulajdonkép hitük legelső alaptételével kerülnek ellentétbe, mert olyant követelnek, ami a Szentírásban nincs meg.

De hát náluk egy kis következetlenség elcsúszik!”

(Megjelent: „A szív” c. katolikus hetilap 1927. június 19. számában. Az eredeti lapszámról készült szekennelt kép innen tölthető le: http://www.stramszki.bplaced.net/letoltesek/Szombat_kerdes_egy_katolikus_lapban_%28WhiteSpaceConflict%29.jpg)

Milyen világos levezetés! Milyen szerencse ebből a szempontból, hogy 1927-ben még – a jelek szerint – az ökumenikus érzésnél sokkal erősebb volt katolikusok és protestánsok között az odafricskázás vágya. Így azután nem mi mondjuk, hanem a legilletékesebb, maga a katolikus fél, hogy a kereszténységben elterjedt gyakorlatnak bizony semmi köze a Bibliához.

A szombat parancsolata a katolikus Bibliában:

„Gondolj a szombatra és szenteld meg. Hat napig dolgozzál és végezd minden munkádat. A hetedik nap azonban az Úrnak, a te Istenednek a pihenő napja, ezért semmiféle munkát nem szabad végezned, sem neked, sem fiadnak, sem lányodnak, sem szolgádnak, sem szolgálólányodnak, sem állatodnak, sem a kapuidon belül tartózkodó idegennek. Az Úr ugyanis hat nap alatt teremtette az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van; a hetedik napon azonban megpihent. Az Úr a hetedik napot megáldotta és megszentelte.” ( Kiv 20.8-11)

(Forrás: http://mek.oszk.hu/00100/00176/html/index.htm)

Valaha a protestánsok is tisztában voltak azzal, amire a cikk utal. Az 1530-ból való Ágostai hitvallásban olvashatjuk:

"Megemlítik [a katolikus fél] a szombatnapot, amelyet nyilvánvaló módon a Tízparancsolat ellenére cseréltek fel vasárnappal. Egyetlen példát sem hánytorgatnak annyit, mint a szombat nap megváltoztatását. Bizony nagy az egyház hatalma – állítják –, hogy még a Tízparancsolat egyike alól is feloldott." (Az egyházi hatalom c. fejezetből, 30-33. szakasz, Az Evangélikus Egyház hitvallási iratai, I., Bp., 1957, 57-58. o.)

Már csak az a kérdés, hogy – amint azt a katolikus egyház állítja, és hívei hiszik is – valóban volt-e erre hatalma. Dán. 7,25 szerint: „És sokat szól a Felséges ellen és a magasságos egek szenteit megrontja, és véli, hogy megváltoztatja az időket és törvényt; és az ő kezébe adatnak ideig, időkig és fél időig”

Tehát a Biblia kb. ezer évvel a megtörténte előtt jelezte ezt a manővert, de azt is, hogy csak „véli, hogy megváltoztatja”! Isten törvényét senki sem változtathatja meg. Erre egyedül neki lenne joga, de nem állt szándékában, nyilván ezért írta kőtáblákra.

Számunkra azért is fontosak a cikkben leírtak, mert nem csak írásos bizonyítékul szolgálnak a vasárnap nem bibliai, hanem katolikus eredetére nézve, hanem nagyon fontos szempontot is jelentenek az emberekért végzett munkánk során:

- Katolikus hitű emberekkel beszélgetve tartsuk szem előtt, hogy ők azért ünnepelnek vasárnapot, mert az egyházuk azt mondta, és az ő meggyőződésük szerint az egyházuknak erre meg van a joga. (Ti. A kinyilatkoztatásnak csak az egyik forrás a Szenírás, emellett a tanítóhivatalt és a szent hagyományt is annak tekintik). Ezért általában keveset nyomnak náluk a latban a bibliai érvek.

- Protestánsokkal beszélve pedig mi is hangsúlyozhatjuk, hogy a Biblia alapján nem alátámasztható a gyakorlatuk. Általában kényszeredett érvekkel, idézetekkel állnak elő, amelyek az ő értelmezésük szerint közvetett bizonyságok az Újszövetségben arra, hogy az őskeresztények már a hét első napját ünnepelték. Ilyenkor érdemes felhívni a figyelmüket arra, hogy hiányzik a kifejezett és egyértelmű kijelentés, isteni megnyilatkozás arra nézve, hogy a tövényben bármi változott volna az újszövetségi korba lépve. Sem Jézus Krisztus, sem az ő apostolai nem mondtak erről semmit, pedig Jézus Krisztus földi szolgálata, különösen a búcsúbeszédei és a feltámadása utáni időszak kiváló alkalom lett volna erre.

Végül a kérdés jelentőségéről:

„E két nagy tévedéssel - a lélek halhatatlanságával és a vasárnap szentségével - fogja Sátán az embereket csalásainak foglyává tenni. Míg az előbbi a spiritizmus alapját rakja le, az utóbbi Rómával hozza közös nevezőre az embereket. Az Egyesült Államok protestánsai elsőként fognak a szakadékon át kezet nyújtani a spiritizmusnak; és átnyúlnak a mélység felett is, hogy a római hatalommal kezet fogjanak. E hármas szövetség hatására ez az ország követni fogja Rómát a lelkiismeret jogainak sárba tiprásában.” (NK - A közelgő küzdelem c. fejezetből)

2011-08-21 - 5. szám