34. A három angyal üzenethirdetése és a hangos kiáltás 

A hármas angyali üzenet kivonatosan (Jel. 14:6-9):

"6 És láték más angyalt az ég közepén repülni, a kinél vala az örökkévaló evangyéliom, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangyéliomot,... 7 Ezt mondván nagy szóval:
8 És más angyal követé azt, mondván: Leomlott, leomlott Babilon, a nagy város!...
9 És harmadik angyal is követé azokat, mondván nagy szóval:..."


Általában az üzenetek tartalmára koncentrálunk, ami rendjén is van, azonban a kiemelt részeket megfigyelve feltűnhet, hogy míg az első és a harmadik angyal "nagy szóval" mondja a maga üzentét, addig a második egyszerűen csak mondja.
Ez egybeesik azzal a tartalmi különbséggel, hogy amíg az első és a harmadik angyal üzenete erőteljes felhívást fogalmaz meg, addig a második csak egy közlést, vagy bejelentést és annak indoklását.

A második angyaléhoz hasonló tartalmú, de annál súlyosabb üzenet hangzik fel a 18. fejezetben, méghozzá hangosan, a korábbi három mindegyikénél hangosabban:

Jel.18,1 És ezek után láték más angyalt leszállani a mennyből, a kinek nagy hatalma vala; és a föld fénylett annak dicsőségétől. 2 És kiálta teljes erejéből, nagy szóval mondván: Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöczévé... stb.

Figyeljük meg, hogy:
- a történelmi időben előrébb haladtunk a 14. fejezethez képest (ld. alábbi idézetek a bizonyságtételekből)
- az állapotok is tovább romlottak Babilonban
- de magának az üzenetet felrázó erővel hirdető angyalnak a megjelenése is rendkívüli, fölöttébb dicsőséges, ami - a korábbi háromtól eltérően - külön hangsúlyt kap a szövegben

"A második angyal üzenete azonban 1844-ben még nem vált egészen valóra. Az egyházakban abban az időben erkölcsi romlás volt tapasztalható, mert nem fogadták be az advent üzenetben foglalt igazságot. De a bukás még nem volt teljes. Mivel azonban továbbra is elvetették a különösképpen arra az időre szóló igazságot, egyre mélyebbre süllyedtek. De még mindig nem mondható, hogy "leomlott... Babilon..., mert az ő paráznaságának haragborából adott inni minden pogány népnek". Babilon még nem itatott meg minden népet."

A Jel 18. fejezete arra az időre mutat, amikor a hármas intés (lásd Jel 14:6-12) elutasításának következményeként az egyház teljesen eljut a második angyal által megjövendölt állapotra, és Isten felszólítja a még Babilonban levő népét, hogy szakadjon el attól a közösségtől. Ez az üzenet az utolsó, amelyet a világ kap; és ez az üzenet elvégzi a maga munkáját. Amikor azok, "akik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban" (2Thessz 2:12) Sátán súlyos csalása következtében elhiszik a hazugságot, akkor az igazság fénye ráragyog mindazokra, akiknek a szíve nyitva van befogadására. Az Úr minden gyermeke, aki még Babilonban van, hallgat e hívásra: "Fussatok ki belőle, én népem!" (Jel 18:4)."
(Nagy Küzdelem/Korszakok nyomában -21. fejezet, Az elutasított intés - legvége)

"Láttam a mennyben angyalokat fel-alá járni és hol leszálltak a földre, hol újra felszálltak a mennybe; különösen fontos eseményre készültek elő. Majd láttam, hogy egy hatalmas angyal megbízást kapott, hogy leszálljon a földre és egyesítse hangját a harmadik angyaléval és adjon nagyobb erőt és súlyt üzenetének. Ez az angyal nagy hatalmat és dicsőséget nyert, és midőn alászállt a földre, dicsősége beragyogta azt. Az angyal, kinek fényessége mindenhova elhatott, fennhangon kiáltotta: "Leomlott, leomlott a nagy Babilon s lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöcévé és gyűlöletes madarak tömlöcévé." A Babilon bukásáról szóló mennyei üzenet, melyet a második angyal hirdetett, megismételtetik, kiegészítve mindama romlottság megemlítésével, ami 1844 óta lopódzott be az egyházakba. Az angyal munkája éppen jókor jön, hogy a harmadik angyali üzenet utolsó nagy munkájához csatlakozzék, s azt hangos kiáltássá növeli. Isten népe így készül elő, hogy megálljon a kísértés órájában, amely csakhamar eljövend. Láttam, hogy nagy világosság nyugodott meg rajtuk s mindnyájan egyesültek, hogy bátran hirdessék a harmadik angyal üzenetét.
Angyalok küldettek el, hogy a hatalmas angyalt támogassák munkájában s a következő, mindenüvé elható kiáltásra lettem figyelmessé: "Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben és ne kapjatok az ő csapásaiból. Mert bűnei az égig hatottak s megemlékezett Isten az ő gonoszságairól." Úgy látszott, hogy ez az üzenet a kiegészítő részét képezi a harmadik angyal üzenetének és éppúgy csatlakozott ehhez, amiképpen az éjféli kiáltás 1844-ben a második angyali üzenethez. Isten dicsősége pihent meg a várakozó szenteken, akik félelmet nem ismerve hirdették az utolsó ünnepélyes intelmet és Babilon bukását. Felszólították Istennek népét, hogy fussanak ki Babilonból, nehogy részesei legyenek rettenetes végzetének."
(Tapasztaltok és látomások, A hangos kiáltás c. fejezetből)


A fenti idézetekből kiderül, hogy

1. A Babilont alkotó egyházak bukásának kiteljesedése egy folyamat, ami 1844-gyel, Krisztus visszatérése hírének elutasításával vette a kezdetét.
2. Amikor a romlás teljessé lesz (ld. 18,2-3), akkor hangzik fel az elhagyásra vonatkozó határozott felhívás, az ún. "hangos kiáltás". Addig a 2. angyal üzenetének megfelelően még csak közlés - minden bizonnyal a Babilonhoz tartozó egyházak híveinek befogadóképességére tekintettel, valamint annak a bölcsességnek megfelelően, amelyre az üzenetek hirdetése kapcsán a bizonyságtételek felszólítanak.
3. Nyílt felhívássá, állásfoglalásra késztetéssé akkor erősödik, amikor a romlás eléri a tetőpontját, és nincs idő a halogatásra, mert lejáróban a kegyelemidő - ld. "Ez az üzenet az utolsó, amelyet a világ kap". Valahogy úgy, ahogyan Jézus Krisztus a szolgálata utolsó hetében határozottan, kemény beszédekkel próbálta felrázni a farizeusokat.
4. A hangos kiáltás a tartalmi hasonlóság ellenére nem a második angyal üzenetének felerősítése, hanem inkább a harmadikéhoz kapcsolódik ("a harmadik angyali üzenet utolsó nagy munkájához csatlakozzék, s azt hangos kiáltássá növeli").
5. "A harmadik angyali üzenet utolsó nagy munkájához csatlakozzék", ill. "ez az üzenet az utolsó, amelyet a világ kap". Vagyis a Jelenések 18. fejezetében felhangzó felhívás közvetlenül a kegyelemidő lejárta előtt lesz hallható (hiszen utána már nincs értelme), amikor Babilon szándékai már mindenki számára nyilvánvalóvá váltak, és a fenevad bélyegének felvételéhez, azaz a vasárnaptörvény beiktatásához, a vasárnapünneplés kikényszerítéséhez (Jel. 13. fejezet) kapcsolódik. Ezen tények hátterén hívja fel döntésre az embereket. (ld. a mellékelt ábra: a hangos kiáltás a vasárnap törvény kiadása után és a kegyelemidő lejárta előtt hangzik fel).
6. "Isten dicsősége pihent meg a várakozó szenteken, akik félelmet nem ismerve hirdették az utolsó ünnepélyes intelmet és Babilon bukását", vagyis ehhez az üzenethirdetéshez Isten népének is rendkívüli tisztaságra, megszentelt állapotra kell eljutnia, hogy Isten dicsősége nyugodhasson meg rajta a késői eső révén.

Amennyiben idő előtt, Babilon önlelepleződését megelőzően és a lelki alkalmassá válás híján hívunk fel kifejezetten Babilon elhagyására, akkor
- abba a hibába eshetünk, hogy a 2. angyal üzenetét hangosabban hirdetjük, mint a másik kettőt, márpedig embereket megnyerni csak az evangélium képes, a kritika nem,
- isteni erő híján pedig az üzenetünk nem lesz több gyenge emberi kritikánál, amiben tartalmilag ugyan lehet igazunk, de a felhívásunk erőtelen marad és ezért alkalmatlan lesz lelkek kihívására és megmentésére. Márpedig ez a cél.
2012-01-26 - 34. szám