A gyülekezetemben, ahol a tárgyban jelzett könyvet olvassuk fejezetről fejezetre haladva, ma este a szintén a tárgyban jelzett szakaszhoz érkeztünk.
A készülés során olyan tanulságokat figyeltem meg, amelyek
valószínűleg a Strami-híradó olvasóiban sem élnek elevenen, ezért
úgy gondoltam, hogy az alábbiakban megosztom abból a célból, hogy
felfrissítsem az emlékezetünkben és a lelkünkben:
1. Milyen mulasztás terhelte Izraelt a honfoglalás után, és mennyiben ismerhetünk magunkra ebben a vonatkozásban, ha a saját életünket szemléljük?
"Kánaáni letelepedésük után az izraeliták nem tettek határozott erőfeszítéseket az ország meghódításának befejezésére. A már elfoglalt területekkel megelégedve buzgalmuk hamarosan alábbhagyott, és beszüntették a harcot... Isten hűségesen teljesítette Izraelnek tett ígéreteit; Józsué megtörte a kananeusok hatalmát, és felosztotta a földet a törzsek között. Nem maradt más tennivalójuk, mint az isteni eskü bizonyosságában bízva befejezni az ország korábbi lakóinak elűzését. Ezt azonban elmulasztották... magasztos küldetésükkel mit sem törődve, a jómódot és önző kívánságaik kielégítését választották, s közben elszalasztották a lehetőséget a föld elfoglalásának befejezésére..."
Ez így nagyon megrendítően hangzik, de vajon nem fenyeget-e bennünket is ugyanez a vétkes mulasztás a saját korunkban, a saját küldetésünkre, feladatunkra nézve? Isten megteremtette a lehetőségeket, mi pedig - ha nem vigyázunk - a világ szokásait követve a "a jómódot és önző kívánságaik kielégítését" választjuk...
2. Mi volt a szabadítónak kiválasztott Gedeon első feladata és mit figyelhetünk meg a többiek magatartásában?
"Gedeon apja, Joás, aki osztozott honfitársai hitehagyásában, lakóhelyén, Ofrában hatalmas oltárt emelt Baálnak, amelynél a helység lakói imádkoztak. Gedeon azt a parancsot kapta, hogy rontsa le Baál oltárát, és azon a sziklán, amelyen áldozatát a tűz megemésztette, emeljen oltárt Jahvénak, s mutasson be áldozatot az Úrnak...
Az isteni utasítást hűségesen végrehajtotta. Mivel tudta, hogy a nyílt cselekvés ellenállást váltana ki, titokban végezte el feladatát szolgái segítségével, egyetlen éjszaka leforgása alatt. Nagy volt az ofraiak haragja, amikor reggel istenük, Baál imádatára egybegyűltek. Bizonyára meg is ölték volna Gedeont, ha Joás – aki értesült az angyal látogatásáról – ki nem áll fia védelmében. „A Baálért pereltek ti – mondta –, avagy ti oltalmazzátok-é őt? Valaki perel őérette, ölettessék meg reggelig. Ha isten ő, hát pereljen ő maga, hogy oltára lerontatott!” Ha Baál nem tudta megvédeni saját oltárát, hogyan lehet bízni benne, hogy megvédi imádóit?
A Gedeonnal szembeni erőszak minden gondolata eloszlott, és amikor megfúvatta a harci kürtöt, Ofra férfiai elsőként gyülekeztek zászlaja alá..."
Elgondolkodtató, hogy
- a fizikai szabadítás, ti. a harcosok csatába vezetésének tapasztalatát a lelki szabadításnak, a probléma valódi okának, a bálványimádásnak az elhárítása kellett hogy megelőzze, ami egyúttal arra is alkalmas volt, hogy Gedeon hűségét és bátorságát is próbára tegye.
- kiállta a próbát, de a bátorság nem zárja ki az ésszel cselekvést: nem nappal konfrontált, hanem éjjel lépett fel és teremtett kész helyzetet.
- érdekes az apa szerepe, aki eredetileg bálványáldozati oltárt emelt, mégis készséggel a fia mellé állt ebben a helyzetben, ráadásul frappáns, cáfolhatatlan érvvel, logikával lépett fel. Vajon miért kellett ehhez egy angyal látogatása, miért nem gondolkodott így eleve?
- hasonlóan érdekes a "földiek", az ofraiak váltása, akik először felléptek Gedeon ellen, majd az elsők között csatlakoztak a seregéhez.
3. Van-e helye a bizonytalanságnak az életünkben,és hogyan oldhatjuk fel azt?
"Gedeon nem merte vállalni a sereg vezetését, amíg nem kapott további bizonyítékot, hogy Isten hívta el erre a feladatra, és hogy vele lesz."
Vajon mi is ennyire igényeljük a bizonyosságot a szolgálatunkra, munkánkra feladatunkra nézve Istentől? Hogyan szoktuk elnyerni? Nem könnyű dolog ez - ld. Gedeon próbált jelet kérni, de utóbb elbizonytalanodott annak kizárólagos természetfölötti magyarázatában. Talán a jel, a vezetés mibenlétét is jobb Istenre hagynunk, hogy ne legyen bennünk kétség utóbb, ahogy Gedeonban is volt.
4. Miért szűkítette le Isten oly nagy mértékben Gedeon seregének a létszámát, noha az elve csak negyed akkora volt, mint az ellenségé?
"Több ez a nép, amely veled van, hogysem kezedbe adhatnám Midiánt, Izrael még dicsekednék velem szemben, mondván: Az én kezem szerzett szabadulást nékem." Az ivás azon a háttéren volt alkalmas próba, hogy "mindenki azt várta, hogy azonnal az ellenség ellen indulnak".
"Az ember jellemét gyakran a legegyszerűbb dolgok teszik próbára. Nem lehet bízni olyan emberekben, akiknek nehéz helyzetben is a saját szükségletük kielégítése az elsődleges. Az Úr munkájában nincs helye a hanyagoknak, és azoknak, akik csak a saját hasznukat keresik. Isten azt a néhány embert választotta ki, akik nem engedték, hogy önös érdekeik hátráltassák őket kötelességük teljesítésében. A háromszáz kiválasztott nemcsak bátor és önzetlen férfi volt, hanem a hit emberei is voltak. Nem fertőztették meg magukat bálványokkal. Isten vezethette őket, és megszabadíthatta általuk Izraelt. A siker nem a számuk nagyságától függött. Isten kevés és sok által egyaránt megszabadíthat. Nem annyira a nagy tömegek dicsőítik az Urat, hanem azoknak az embereknek a jelleme, akik Őt szolgálják."
5. Honnan származott a sajátos támadás terve és mi célt szolgált?
"Isteni késztetésre támadási tervet javasoltak neki, amelynek végrehajtásához azonnal hozzálátott. A háromszáz embert három csoportra osztotta. Mindenkinek egy-egy kürtöt és egy-egy cserépedénybe rejtett fáklyát adtak. Úgy álltak fel, hogy különböző irányokból közelítsék meg a tábort. Az éjszaka közepén, Gedeon harci kürtjének jelére, a három csapat megfújta a kürtöket, azután összetörték a cserépedényeket, és a lobogó fáklyákat fölemelve rárontottak az ellenségre, ezzel a csatakiáltással: „Az Úrért és Gedeonért!”
Az alvó sereg hirtelen felriadt. Minden oldalon lobogó fáklyák fénye világított. Minden irányból trombiták hangja és a támadók kiáltása hallatszott. Mivel azt hitték, hogy egy nyomasztó fölényben lévő sereg veszi őket körül, páni félelem fogta el a midiánitákat."
Érdekes, hogy ezek szerint az embernek is része volt a terv kidolgozásában. Isten késztette őket, és nem kifejezetten Gedeont, hanem másokat, ő pedig azonnal végre hajtotta, mint helyeset, noha nem tőle, vagy rajta keresztül származott.
6. Mi tesz alkalmassá, vagy éppen alkalmatlanná bennünket?
"A midiániták legyőzésére választott vezető nem foglalt el előkelő helyet Izraelben. Nem volt uralkodó, sem pap, sem lévita. A legkisebbnek tartotta magát atyja házában. De Isten bátor és becsületes férfit látott benne. Gedeon nem bízott önmagában, és kész volt az Úr vezetését követni. Isten nem mindig a legnagyobb képességekkel megáldott embereket választja munkatársául, hanem azokat, akiket a legjobban felhasználhat. „A tisztességnek előtte jár az alázatosság.” (Péld. 15:33) Az Úr azok által tud a leghatékonyabban cselekedni, akik leginkább tudatában vannak saját kicsinységüknek, és akik Őbenne bíznak mint vezetőjükben és erejük forrásában. Isten erőssé teszi őket úgy, hogy erejét gyengeségükkel egyesíti, és bölccsé azáltal, hogy bölcsességét tudatlanságukkal párosítja.
Az Úr sokkal többet tehetne népe tagjaiért, ha ápolnák az igazi alázatosságot, azonban kevés olyan ember van, aki nagy felelősséget vagy sikert tudna elhordozni anélkül, hogy magabízóvá ne válna, és el ne feledkezne Istentől való függőségéről. Ez az oka annak, hogy Isten mellőzi azokat, akiket a világ nagynak, tehetségesnek és kiválóságnak ismer el. Ők legtöbbször büszkék és önelégültek, s úgy érzik, képesek arra, hogy Isten tanácsa nélkül cselekedjenek."
7. Milyen jellegzetes, sajnos nagyonis életszerű magatartást tanúsítottak az efraimiták és hogyan kezelte ezt Gedeon?
"Gedeon a nemzet ellenségeinek üldözéséből visszatérve honfitársai feddéseivel és vádaskodásaival találta magát szemben. Amikor hívására Izrael férfiai összegyülekeztek Midián ellen, Efraim törzse otthon maradt. Veszélyes vállalkozásnak látták az erőfeszítéseket, és mivel Gedeon nem küldött nekik külön felhívást, ezt ürügyként arra használták, hogy ne kelljen csatlakozniuk testvéreikhez. De amikor Izrael győzelmének híre eljutott hozzájuk, az efraimiták irigykedtek, mert nem osztozhattak az örömben. A midiániták megfutamítása után Efraim férfiai Gedeon utasítására megszállták a Jordán gázlóit, megakadályozva az ellenség menekülését. Így nagyon sok ellenséget megöltek, akik között volt Oreb és Zéeb, két fejedelem is. Efraim férfiai is részt vettek a harcban és segítettek, hogy a győzelem teljes legyen. Mégis féltékenyek és haragosak voltak, mintha Gedeont a saját akarata és elgondolása vezette volna. Nem ismerték fel Isten kezét Izrael győzelmében, nem értékelték a szabadításukban megnyilatkozó erőt és kegyelmet, s éppen ez a tény mutatta meg, hogy méltatlanok arra, hogy Isten különleges, választott eszközei legyenek.
A zsákmánnyal visszatérve, dühösen megfeddték Gedeont: „Miért cselekedted azt mivelünk, hogy el nem hívtál minket, mikor a Midián ellen való hadakozásra indultál?”
„Vajon cselekedtem-e én olyan dolgot, mint ti? – mondta Gedeon – Nem többet ér-e Efraim szőlőmezgerlése, mint Abiézer egész szüretje? Kezetekbe adta az Isten Midián fejedelmeit. Orebet és Zéebet, hát mit cselekedhettem én olyat, mint ti?”
Az irigység lelkülete könnyen összetűzéshez vezethetett volna, ami viszályba és vérontásba torkollhat, de Gedeon higgadt felelete lecsillapította az efraimiták haragját és békében tértek vissza otthonaikba. Amikor elvekről volt szó, Gedeon szilárd és megalkuvást nem ismerő volt, a háborúban pedig erős férfiú, most pedig udvariasságot is tanúsított, amire ma ritkán látunk példát."
Annyira emberi, amit az efraimitáktól látunk, és annyira ember feletti, ahogyan Gedeon erre válaszol.
8. Mikor és milyen módon jelentkezett Sátán újabb támadása az isteni szabadítást frissen megtapasztalt nép és annak vezetője ellen?
"Izrael népe, a midiániáktól való szabadulásért érzett hálából, felajánlotta Gedeonnak, hogy legyen király, a trón pedig legyen mindenkor utódaié. Ez a kezdeményezés nyílt áthágása volt a teokrácia elveinek. Isten volt Izrael királya, és ha embert ültetnek a trónra, az isteni uralkodójuk elvetését jelenti. Gedeon felismerte ezt a tényt, és válaszából látszik, milyen igazak és nemesek voltak indítékai: „Én nem uralkodom felettetek – jelentette ki –, sem az én fiam nem fog uralkodni rajtatok. Az Úr uralkodik tifelettetek.”
Gedeon azonban mégis beleesett egy hibába, ami katasztrófába sodorta háza népét és egész Izraelt. A nagy küzdelem utáni tétlenség ideje gyakran nagyobb veszéllyel fenyeget, mint a háborús időszak. Gedeon is ennek a veszélynek volt most kitéve... Amikor Isten népe jelentős győzelmet arat, Sátán megkettőzi Isten munkájának meghiúsítására irányuló erőfeszítéseit. Így olyan gondolatokat és terveket sugalmazott Gedeonnak, amelyek által Izrael népét félrevezette.
Gedeon abból, hogy áldozatot kellett bemutatnia a sziklán, ahol az angyal megjelent, arra a következtetésre jutott, hogy papi szolgálatra hívatott el. Anélkül, hogy isteni felkenetésére várt volna, elhatározta, hogy megfelelő helyről gondoskodik, és a szent sátornál folyó istentiszteleti rendhez hasonlót alapít. Mivel népszerű személyiség volt, nem okozott nehézséget a terv megvalósítása. Kérésére a midiánitáktól elvett összes fülönfüggőt neki adták mint a zsákmányból őt megillető részt. A csata után sok értéket összegyűjtöttek, így Midián fejedelmeinek gazdagon díszített ruháit is. Ezekből Gedeon efódot és hósent készített, a főpap által viseltek mintájára.
Amit tett, tőrnek bizonyult önmaga, családja és Izrael számára is. Az önkényes istentisztelet gyakorlása végül sokakat az Úr teljes elhagyására vezetett, hogy azután bálványoknak szolgáljanak. Gedeon halála után sokan, köztük családja is, csatlakoztak a hitehagyókhoz. Ugyanaz az ember fordította el a népet Istentől, aki annak idején véget vetett a bálványimádásnak."
Szomorú ellentmondás ez...
9. Nem kell Gedeonnak lennünk ahhoz, hogy áldásul, vagy annak éppen az ellenkezőjéül szolgáljunk abban a közegben, ahol élünk:
"Kevesen ismerik fel, hogy szavaik és cselekedeteik befolyása milyen messzire ható. Milyen gyakran fejtik ki végzetes hatásukat az apák és anyák vétkei gyermekeikre és unokáikra, jóval azután, hogy maguk a szülők már a sírban vannak! Mindenki hatást gyakorol másokra, és számon kérik majd rajta befolyása következményeit.
A szavaknak és cselekedeteknek erejük van, és csak a távoli jövő mutatja meg mostani életünkre kiható eredményeiket. A szavaink és tetteink keltette benyomások visszahatnak ránk, áldás vagy átok formájában. Ezért ünnepélyes komolysággal kellene tekintenünk az életünkre, és alázatos imában Istenhez kellene fordulnunk, hogy Ő vezessen bölcsessége által.
A legmagasabb tisztségben levők, a legbölcsebbek is tévedhetnek, a legerősebbek is megbotolhatnak és elbukhatnak. Szükséges, hogy állandóan felülről jövő világosság áradjon ösvényünkre. Egyedüli biztonságunk abban áll, hogy minden utunkat arra bízzuk, aki így szólt: „Kövess engem!”"
10. Meddig tartott annak a népnek a hálája, amely még királlyá is akarta tenni Gedeont? Mi lehet ennek az oka?
"Gedeon halála után „nem emlékeztek meg az Izrael fiai az Úrról, az ő Istenükről, aki őket megszabadította minden ellenségeik kezéből körös-körül. És nem cselekedének irgalmasságot a Jerubbaál Gedeon házával mind ama jók szerint, amelyeket ő tett vala az Izraellel.” Elfeledkezve mindarról, amivel tartoztak Gedeonnak, bírájuknak és szabadítójuknak, Izrael népe Gedeon törvénytelen fiát, Abiméleket tette királlyá maga felett, aki, hogy uralmát megerősítse, egy kivétellel mind megölte Gedeon törvényes leszármazottait. Ha az ember elveti az istenfélelmet, csakhamar letér a tisztesség és becsület útjáról. Az Úr kegyelmének elfogadása azoknak a méltányolásához fog vezetni, akiket – mint Gedeont is – eszközül használt népe áldására. Izrael Gedeon házával szembeni kegyetlen bánásmódja várható volt az olyan emberektől, akik akkora hálátlanságot mutattak Isten iránt."
11. Mi akadélyozta Isten abban, hogy minden esetben segítsen a szorult helyzetbe került népén?
"A nép ismét annál keresett segítséget, akit elhagyott és megsértett. „Akkor az Úrhoz kiáltottak az Izrael fiai, mondván: Vétkeztünk Teellened, mert elhagytuk a mi Istenünket és szolgáltunk a Baáloknak.” De a baj nem munkált igazi bűnbánatot. A nép a bűnei okozta szenvedései miatt sírt, és nem azért, mert megbántotta Istent szent törvénye áthágásával. Az igazi bűnbánat több, mint a bűn miatti sajnálkozás. Az igazi bűnbánat határozott elfordulás a gonosztól."
12. Mire tanítsanak bennünket bennünket Istennek azok a súlyos szavai, amelyekkel a bűnét nem őszintén bánó népétől elfordult?
"Az Úr egy próféta által válaszolt nekik: „Nemde én szabadítottalak-é meg benneteket az egyiptombeliektől, az emoreusoktól, az ammon fiaitól, a filiszteusoktól? És a sidonbeliektől, az amálekitáktól és a maonitáktól, amikor titeket szorongattak, és ti énhozzám kiáltottatok, megszabadítottalak titeket az ő kezükből. És ti mégis elhagytatok engem és idegen isteneknek szolgáltatok; annakokáért többé nem szabadítlak meg titeket ezután. Menjetek és kiáltsatok azokhoz az istenekhez, akiket választottatok, szabadítsanak meg azok benneteket a ti nyomorúságtoknak idején.” (Bír. 10:11–13)
Ezek az ünnepélyes és félelmetes szavak egy másik, eljövendő eseményre irányítják a figyelmet: az utolsó ítélet nagy napjára, amikor Isten kegyelmének elutasítói és irgalmának megvetői szembesülnek majd igazságával. Ez előtt a törvényszék előtt kell majd számot adniuk azoknak, akik az idő, a javak, az értelem Isten adta képességeit e világ isteneinek szolgálatára szentelték. Akik elhagyták igaz, szerető Barátjukat, hogy a kényelem és a világi élvezetek útját kövessék. Bizonyos időközökben vissza akartak térni Istenhez, de a világ balgaságai és csalásai lekötötték figyelmüket. A léha szórakozások, az öltözet kérkedése és az étvágy kielégítése annyira megkeményítették szívüket, eltompították lelkiismeretüket, hogy az igazság hangját nem hallották. Kötelességeiket megvetették. A végtelen értékű dolgokat könnyen vették, míg teljesen kiveszett szívükből a vágy, hogy áldozatot hozzanak azért, aki oly nagy árat fizetett az emberért. De a begyűjtés idején azt fogják aratni, amit vetettek."
1. Milyen mulasztás terhelte Izraelt a honfoglalás után, és mennyiben ismerhetünk magunkra ebben a vonatkozásban, ha a saját életünket szemléljük?
"Kánaáni letelepedésük után az izraeliták nem tettek határozott erőfeszítéseket az ország meghódításának befejezésére. A már elfoglalt területekkel megelégedve buzgalmuk hamarosan alábbhagyott, és beszüntették a harcot... Isten hűségesen teljesítette Izraelnek tett ígéreteit; Józsué megtörte a kananeusok hatalmát, és felosztotta a földet a törzsek között. Nem maradt más tennivalójuk, mint az isteni eskü bizonyosságában bízva befejezni az ország korábbi lakóinak elűzését. Ezt azonban elmulasztották... magasztos küldetésükkel mit sem törődve, a jómódot és önző kívánságaik kielégítését választották, s közben elszalasztották a lehetőséget a föld elfoglalásának befejezésére..."
Ez így nagyon megrendítően hangzik, de vajon nem fenyeget-e bennünket is ugyanez a vétkes mulasztás a saját korunkban, a saját küldetésünkre, feladatunkra nézve? Isten megteremtette a lehetőségeket, mi pedig - ha nem vigyázunk - a világ szokásait követve a "a jómódot és önző kívánságaik kielégítését" választjuk...
2. Mi volt a szabadítónak kiválasztott Gedeon első feladata és mit figyelhetünk meg a többiek magatartásában?
"Gedeon apja, Joás, aki osztozott honfitársai hitehagyásában, lakóhelyén, Ofrában hatalmas oltárt emelt Baálnak, amelynél a helység lakói imádkoztak. Gedeon azt a parancsot kapta, hogy rontsa le Baál oltárát, és azon a sziklán, amelyen áldozatát a tűz megemésztette, emeljen oltárt Jahvénak, s mutasson be áldozatot az Úrnak...
Az isteni utasítást hűségesen végrehajtotta. Mivel tudta, hogy a nyílt cselekvés ellenállást váltana ki, titokban végezte el feladatát szolgái segítségével, egyetlen éjszaka leforgása alatt. Nagy volt az ofraiak haragja, amikor reggel istenük, Baál imádatára egybegyűltek. Bizonyára meg is ölték volna Gedeont, ha Joás – aki értesült az angyal látogatásáról – ki nem áll fia védelmében. „A Baálért pereltek ti – mondta –, avagy ti oltalmazzátok-é őt? Valaki perel őérette, ölettessék meg reggelig. Ha isten ő, hát pereljen ő maga, hogy oltára lerontatott!” Ha Baál nem tudta megvédeni saját oltárát, hogyan lehet bízni benne, hogy megvédi imádóit?
A Gedeonnal szembeni erőszak minden gondolata eloszlott, és amikor megfúvatta a harci kürtöt, Ofra férfiai elsőként gyülekeztek zászlaja alá..."
Elgondolkodtató, hogy
- a fizikai szabadítás, ti. a harcosok csatába vezetésének tapasztalatát a lelki szabadításnak, a probléma valódi okának, a bálványimádásnak az elhárítása kellett hogy megelőzze, ami egyúttal arra is alkalmas volt, hogy Gedeon hűségét és bátorságát is próbára tegye.
- kiállta a próbát, de a bátorság nem zárja ki az ésszel cselekvést: nem nappal konfrontált, hanem éjjel lépett fel és teremtett kész helyzetet.
- érdekes az apa szerepe, aki eredetileg bálványáldozati oltárt emelt, mégis készséggel a fia mellé állt ebben a helyzetben, ráadásul frappáns, cáfolhatatlan érvvel, logikával lépett fel. Vajon miért kellett ehhez egy angyal látogatása, miért nem gondolkodott így eleve?
- hasonlóan érdekes a "földiek", az ofraiak váltása, akik először felléptek Gedeon ellen, majd az elsők között csatlakoztak a seregéhez.
3. Van-e helye a bizonytalanságnak az életünkben,és hogyan oldhatjuk fel azt?
"Gedeon nem merte vállalni a sereg vezetését, amíg nem kapott további bizonyítékot, hogy Isten hívta el erre a feladatra, és hogy vele lesz."
Vajon mi is ennyire igényeljük a bizonyosságot a szolgálatunkra, munkánkra feladatunkra nézve Istentől? Hogyan szoktuk elnyerni? Nem könnyű dolog ez - ld. Gedeon próbált jelet kérni, de utóbb elbizonytalanodott annak kizárólagos természetfölötti magyarázatában. Talán a jel, a vezetés mibenlétét is jobb Istenre hagynunk, hogy ne legyen bennünk kétség utóbb, ahogy Gedeonban is volt.
4. Miért szűkítette le Isten oly nagy mértékben Gedeon seregének a létszámát, noha az elve csak negyed akkora volt, mint az ellenségé?
"Több ez a nép, amely veled van, hogysem kezedbe adhatnám Midiánt, Izrael még dicsekednék velem szemben, mondván: Az én kezem szerzett szabadulást nékem." Az ivás azon a háttéren volt alkalmas próba, hogy "mindenki azt várta, hogy azonnal az ellenség ellen indulnak".
"Az ember jellemét gyakran a legegyszerűbb dolgok teszik próbára. Nem lehet bízni olyan emberekben, akiknek nehéz helyzetben is a saját szükségletük kielégítése az elsődleges. Az Úr munkájában nincs helye a hanyagoknak, és azoknak, akik csak a saját hasznukat keresik. Isten azt a néhány embert választotta ki, akik nem engedték, hogy önös érdekeik hátráltassák őket kötelességük teljesítésében. A háromszáz kiválasztott nemcsak bátor és önzetlen férfi volt, hanem a hit emberei is voltak. Nem fertőztették meg magukat bálványokkal. Isten vezethette őket, és megszabadíthatta általuk Izraelt. A siker nem a számuk nagyságától függött. Isten kevés és sok által egyaránt megszabadíthat. Nem annyira a nagy tömegek dicsőítik az Urat, hanem azoknak az embereknek a jelleme, akik Őt szolgálják."
5. Honnan származott a sajátos támadás terve és mi célt szolgált?
"Isteni késztetésre támadási tervet javasoltak neki, amelynek végrehajtásához azonnal hozzálátott. A háromszáz embert három csoportra osztotta. Mindenkinek egy-egy kürtöt és egy-egy cserépedénybe rejtett fáklyát adtak. Úgy álltak fel, hogy különböző irányokból közelítsék meg a tábort. Az éjszaka közepén, Gedeon harci kürtjének jelére, a három csapat megfújta a kürtöket, azután összetörték a cserépedényeket, és a lobogó fáklyákat fölemelve rárontottak az ellenségre, ezzel a csatakiáltással: „Az Úrért és Gedeonért!”
Az alvó sereg hirtelen felriadt. Minden oldalon lobogó fáklyák fénye világított. Minden irányból trombiták hangja és a támadók kiáltása hallatszott. Mivel azt hitték, hogy egy nyomasztó fölényben lévő sereg veszi őket körül, páni félelem fogta el a midiánitákat."
Érdekes, hogy ezek szerint az embernek is része volt a terv kidolgozásában. Isten késztette őket, és nem kifejezetten Gedeont, hanem másokat, ő pedig azonnal végre hajtotta, mint helyeset, noha nem tőle, vagy rajta keresztül származott.
6. Mi tesz alkalmassá, vagy éppen alkalmatlanná bennünket?
"A midiániták legyőzésére választott vezető nem foglalt el előkelő helyet Izraelben. Nem volt uralkodó, sem pap, sem lévita. A legkisebbnek tartotta magát atyja házában. De Isten bátor és becsületes férfit látott benne. Gedeon nem bízott önmagában, és kész volt az Úr vezetését követni. Isten nem mindig a legnagyobb képességekkel megáldott embereket választja munkatársául, hanem azokat, akiket a legjobban felhasználhat. „A tisztességnek előtte jár az alázatosság.” (Péld. 15:33) Az Úr azok által tud a leghatékonyabban cselekedni, akik leginkább tudatában vannak saját kicsinységüknek, és akik Őbenne bíznak mint vezetőjükben és erejük forrásában. Isten erőssé teszi őket úgy, hogy erejét gyengeségükkel egyesíti, és bölccsé azáltal, hogy bölcsességét tudatlanságukkal párosítja.
Az Úr sokkal többet tehetne népe tagjaiért, ha ápolnák az igazi alázatosságot, azonban kevés olyan ember van, aki nagy felelősséget vagy sikert tudna elhordozni anélkül, hogy magabízóvá ne válna, és el ne feledkezne Istentől való függőségéről. Ez az oka annak, hogy Isten mellőzi azokat, akiket a világ nagynak, tehetségesnek és kiválóságnak ismer el. Ők legtöbbször büszkék és önelégültek, s úgy érzik, képesek arra, hogy Isten tanácsa nélkül cselekedjenek."
7. Milyen jellegzetes, sajnos nagyonis életszerű magatartást tanúsítottak az efraimiták és hogyan kezelte ezt Gedeon?
"Gedeon a nemzet ellenségeinek üldözéséből visszatérve honfitársai feddéseivel és vádaskodásaival találta magát szemben. Amikor hívására Izrael férfiai összegyülekeztek Midián ellen, Efraim törzse otthon maradt. Veszélyes vállalkozásnak látták az erőfeszítéseket, és mivel Gedeon nem küldött nekik külön felhívást, ezt ürügyként arra használták, hogy ne kelljen csatlakozniuk testvéreikhez. De amikor Izrael győzelmének híre eljutott hozzájuk, az efraimiták irigykedtek, mert nem osztozhattak az örömben. A midiániták megfutamítása után Efraim férfiai Gedeon utasítására megszállták a Jordán gázlóit, megakadályozva az ellenség menekülését. Így nagyon sok ellenséget megöltek, akik között volt Oreb és Zéeb, két fejedelem is. Efraim férfiai is részt vettek a harcban és segítettek, hogy a győzelem teljes legyen. Mégis féltékenyek és haragosak voltak, mintha Gedeont a saját akarata és elgondolása vezette volna. Nem ismerték fel Isten kezét Izrael győzelmében, nem értékelték a szabadításukban megnyilatkozó erőt és kegyelmet, s éppen ez a tény mutatta meg, hogy méltatlanok arra, hogy Isten különleges, választott eszközei legyenek.
A zsákmánnyal visszatérve, dühösen megfeddték Gedeont: „Miért cselekedted azt mivelünk, hogy el nem hívtál minket, mikor a Midián ellen való hadakozásra indultál?”
„Vajon cselekedtem-e én olyan dolgot, mint ti? – mondta Gedeon – Nem többet ér-e Efraim szőlőmezgerlése, mint Abiézer egész szüretje? Kezetekbe adta az Isten Midián fejedelmeit. Orebet és Zéebet, hát mit cselekedhettem én olyat, mint ti?”
Az irigység lelkülete könnyen összetűzéshez vezethetett volna, ami viszályba és vérontásba torkollhat, de Gedeon higgadt felelete lecsillapította az efraimiták haragját és békében tértek vissza otthonaikba. Amikor elvekről volt szó, Gedeon szilárd és megalkuvást nem ismerő volt, a háborúban pedig erős férfiú, most pedig udvariasságot is tanúsított, amire ma ritkán látunk példát."
Annyira emberi, amit az efraimitáktól látunk, és annyira ember feletti, ahogyan Gedeon erre válaszol.
8. Mikor és milyen módon jelentkezett Sátán újabb támadása az isteni szabadítást frissen megtapasztalt nép és annak vezetője ellen?
"Izrael népe, a midiániáktól való szabadulásért érzett hálából, felajánlotta Gedeonnak, hogy legyen király, a trón pedig legyen mindenkor utódaié. Ez a kezdeményezés nyílt áthágása volt a teokrácia elveinek. Isten volt Izrael királya, és ha embert ültetnek a trónra, az isteni uralkodójuk elvetését jelenti. Gedeon felismerte ezt a tényt, és válaszából látszik, milyen igazak és nemesek voltak indítékai: „Én nem uralkodom felettetek – jelentette ki –, sem az én fiam nem fog uralkodni rajtatok. Az Úr uralkodik tifelettetek.”
Gedeon azonban mégis beleesett egy hibába, ami katasztrófába sodorta háza népét és egész Izraelt. A nagy küzdelem utáni tétlenség ideje gyakran nagyobb veszéllyel fenyeget, mint a háborús időszak. Gedeon is ennek a veszélynek volt most kitéve... Amikor Isten népe jelentős győzelmet arat, Sátán megkettőzi Isten munkájának meghiúsítására irányuló erőfeszítéseit. Így olyan gondolatokat és terveket sugalmazott Gedeonnak, amelyek által Izrael népét félrevezette.
Gedeon abból, hogy áldozatot kellett bemutatnia a sziklán, ahol az angyal megjelent, arra a következtetésre jutott, hogy papi szolgálatra hívatott el. Anélkül, hogy isteni felkenetésére várt volna, elhatározta, hogy megfelelő helyről gondoskodik, és a szent sátornál folyó istentiszteleti rendhez hasonlót alapít. Mivel népszerű személyiség volt, nem okozott nehézséget a terv megvalósítása. Kérésére a midiánitáktól elvett összes fülönfüggőt neki adták mint a zsákmányból őt megillető részt. A csata után sok értéket összegyűjtöttek, így Midián fejedelmeinek gazdagon díszített ruháit is. Ezekből Gedeon efódot és hósent készített, a főpap által viseltek mintájára.
Amit tett, tőrnek bizonyult önmaga, családja és Izrael számára is. Az önkényes istentisztelet gyakorlása végül sokakat az Úr teljes elhagyására vezetett, hogy azután bálványoknak szolgáljanak. Gedeon halála után sokan, köztük családja is, csatlakoztak a hitehagyókhoz. Ugyanaz az ember fordította el a népet Istentől, aki annak idején véget vetett a bálványimádásnak."
Szomorú ellentmondás ez...
9. Nem kell Gedeonnak lennünk ahhoz, hogy áldásul, vagy annak éppen az ellenkezőjéül szolgáljunk abban a közegben, ahol élünk:
"Kevesen ismerik fel, hogy szavaik és cselekedeteik befolyása milyen messzire ható. Milyen gyakran fejtik ki végzetes hatásukat az apák és anyák vétkei gyermekeikre és unokáikra, jóval azután, hogy maguk a szülők már a sírban vannak! Mindenki hatást gyakorol másokra, és számon kérik majd rajta befolyása következményeit.
A szavaknak és cselekedeteknek erejük van, és csak a távoli jövő mutatja meg mostani életünkre kiható eredményeiket. A szavaink és tetteink keltette benyomások visszahatnak ránk, áldás vagy átok formájában. Ezért ünnepélyes komolysággal kellene tekintenünk az életünkre, és alázatos imában Istenhez kellene fordulnunk, hogy Ő vezessen bölcsessége által.
A legmagasabb tisztségben levők, a legbölcsebbek is tévedhetnek, a legerősebbek is megbotolhatnak és elbukhatnak. Szükséges, hogy állandóan felülről jövő világosság áradjon ösvényünkre. Egyedüli biztonságunk abban áll, hogy minden utunkat arra bízzuk, aki így szólt: „Kövess engem!”"
10. Meddig tartott annak a népnek a hálája, amely még királlyá is akarta tenni Gedeont? Mi lehet ennek az oka?
"Gedeon halála után „nem emlékeztek meg az Izrael fiai az Úrról, az ő Istenükről, aki őket megszabadította minden ellenségeik kezéből körös-körül. És nem cselekedének irgalmasságot a Jerubbaál Gedeon házával mind ama jók szerint, amelyeket ő tett vala az Izraellel.” Elfeledkezve mindarról, amivel tartoztak Gedeonnak, bírájuknak és szabadítójuknak, Izrael népe Gedeon törvénytelen fiát, Abiméleket tette királlyá maga felett, aki, hogy uralmát megerősítse, egy kivétellel mind megölte Gedeon törvényes leszármazottait. Ha az ember elveti az istenfélelmet, csakhamar letér a tisztesség és becsület útjáról. Az Úr kegyelmének elfogadása azoknak a méltányolásához fog vezetni, akiket – mint Gedeont is – eszközül használt népe áldására. Izrael Gedeon házával szembeni kegyetlen bánásmódja várható volt az olyan emberektől, akik akkora hálátlanságot mutattak Isten iránt."
11. Mi akadélyozta Isten abban, hogy minden esetben segítsen a szorult helyzetbe került népén?
"A nép ismét annál keresett segítséget, akit elhagyott és megsértett. „Akkor az Úrhoz kiáltottak az Izrael fiai, mondván: Vétkeztünk Teellened, mert elhagytuk a mi Istenünket és szolgáltunk a Baáloknak.” De a baj nem munkált igazi bűnbánatot. A nép a bűnei okozta szenvedései miatt sírt, és nem azért, mert megbántotta Istent szent törvénye áthágásával. Az igazi bűnbánat több, mint a bűn miatti sajnálkozás. Az igazi bűnbánat határozott elfordulás a gonosztól."
12. Mire tanítsanak bennünket bennünket Istennek azok a súlyos szavai, amelyekkel a bűnét nem őszintén bánó népétől elfordult?
"Az Úr egy próféta által válaszolt nekik: „Nemde én szabadítottalak-é meg benneteket az egyiptombeliektől, az emoreusoktól, az ammon fiaitól, a filiszteusoktól? És a sidonbeliektől, az amálekitáktól és a maonitáktól, amikor titeket szorongattak, és ti énhozzám kiáltottatok, megszabadítottalak titeket az ő kezükből. És ti mégis elhagytatok engem és idegen isteneknek szolgáltatok; annakokáért többé nem szabadítlak meg titeket ezután. Menjetek és kiáltsatok azokhoz az istenekhez, akiket választottatok, szabadítsanak meg azok benneteket a ti nyomorúságtoknak idején.” (Bír. 10:11–13)
Ezek az ünnepélyes és félelmetes szavak egy másik, eljövendő eseményre irányítják a figyelmet: az utolsó ítélet nagy napjára, amikor Isten kegyelmének elutasítói és irgalmának megvetői szembesülnek majd igazságával. Ez előtt a törvényszék előtt kell majd számot adniuk azoknak, akik az idő, a javak, az értelem Isten adta képességeit e világ isteneinek szolgálatára szentelték. Akik elhagyták igaz, szerető Barátjukat, hogy a kényelem és a világi élvezetek útját kövessék. Bizonyos időközökben vissza akartak térni Istenhez, de a világ balgaságai és csalásai lekötötték figyelmüket. A léha szórakozások, az öltözet kérkedése és az étvágy kielégítése annyira megkeményítették szívüket, eltompították lelkiismeretüket, hogy az igazság hangját nem hallották. Kötelességeiket megvetették. A végtelen értékű dolgokat könnyen vették, míg teljesen kiveszett szívükből a vágy, hogy áldozatot hozzanak azért, aki oly nagy árat fizetett az emberért. De a begyűjtés idején azt fogják aratni, amit vetettek."
2012-10-08 - 49. szám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése