25. A történelem végéhez közeledve 

A történelem végéhez közeledve talán nem csak én látom más megvilágításban az életet, a rendelkezésünkre bocsátott életidőt, mint lehetőséget.
Ennek hátterén különösen megszólító erejűnek tartom az alábbi idézetet. Bizonyára ti is.

"Sokan, akik kiváló munkára lennének alkalmasak, keveset teljesítenek, mert kevésre törekszenek. Ezrek élik le úgy az életüket, mintha nem volna semmiféle nagy cél, amiért érdemes élni, és olyan magas szint, amelyre el lehetne jutni. Ennek az egyik oka az, hogy nem sokra értékelik magukat. Krisztus végtelen árat fizetett értünk, és azt akarja, hogy ennek az árnak megfelelően értékeljük magunkat.

Ne elégedj meg alacsony színvonallal! Nem vagyunk azok, akik lehetnénk, vagy akiknek Isten akarata szerint lennünk kellene. Isten nem azért adott nekünk értelmi képességeket, hogy tétlenek maradjunk, vagy földi és hitvány célokat hajszoljunk, hanem hogy a fejlődésben elérjük a csúcsot; hogy csiszolódjunk, megszentelődjünk, emelkedetté legyünk, és országa érdekeit szolgáljuk.

Senki se elégedjék meg azzal, hogy puszta gépként éljen, akit másnak az agya irányít. Isten képessé tett bennünket a gondolkodásra és a cselekvésre, és ha figyelmesen cselekszünk, és Istentől kérünk bölcsességet, akkor alkalmasak leszünk terhek hordozására. Vállald Isten-adta személyiségedet! Ne légy valaki másnak az árnyéka! Hidd el, hogy az Úr munkálkodni fog benned, általad és rajtad keresztül!

Sohase gondold, hogy eleget tanultál, és most már lazíthatsz igyekezetedben. A művelt értelem az ember fokmérője. Tanulásodnak egy egész életen át kell tartania. Naponta kell tanulnod és a tanultakat a gyakorlatban használnod."

(A nagy Orvos lábnyomán, 360. o.)

2011-10-19 - 25. szám