44. A szőlővesszők és mi 

Ma jobban megértettem azt a példázatot, amelyik a szőlőtőről és a szőlővesszőkről szól.
Nekem is van egy lugasom a ház előtt, de nem nagyon értek hozzá. Az idén megkértem az egyik jóra való szomszédomat (merthogy többel is megáldott az ég), hogy segítsen, mert látom a saját ültetvényén, hogy nagyon ért hozzá. Adott tanácsot és segített is, ma pedig az instrukciói alapján kötöztem, rendeztem, tisztogattam a lugas azon részét, amelyik felkúszott az erkélyünkre és sajnos kicsit elhanyagoltam. Miközben ápoltam a szőlőt, egyszer csak belém villant, hogy pontosan azt teszem, amit Ján. 15. fejezetében olvastam:

"Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen." (Ján. 15,1-2)
A lényegét eddig is értettem, de ma feltűnt valami:
A szomszéd mondta, hogy amelyiken nincs fürtkezdemény, azt törjem le, minek vigye el az erejét. Igaza van. Épp ezt tettem, amikor belém villant, hogy a példázat szerint Isten is ezt teszi, és Ő sem csak a már meglévő, érett gyümölcsök alapján tud megítélni. Ha én, a botcsinálta szőlőműves már most látom, hogy melyik vessző fog termést érlelni, akkor Ő a maga Isteni bölcsességében mennyivel inkább látja, hogy melyikünktől várható a lélek gyümölcseinek beérlelődése az életünkben. Most értettem meg jobban a példázatnak ezt a részét, ami eddig nem volt tiszta előttem: Ő nem egy korábbi év termése alapján tud megítélni, hanem az adott év ígérete, gyümölcskezdeménye alapján: Ahogyan a szőlővesszőnek is csak egyetlen éve, egyetlen lehetősége van és nem szoktuk ott hagyni azzal, hogy ha most nem is terem, talán majd jövőre (értsd: az ember egy másik életben). Talán az a gondolat sem túlzás, hogy az igazán bőséges termést az örökkévalóságban hozzák majd azok, akik itt még épp csak teremni kezdtek. És amennyire természetes, hogy értelmetlen, gyümölcstelen, hiábavaló vesszőnek nincs helye a szőlőtőkémen, ugyanannyira belátható, hogy az ilyen embernek sincs helye Isten világában.
Az is feltűnt, hogy miközben a gyümölcstelen vesszőket tőből vágom le, a többit, a maradókat is megtisztítom a hónaljhajtásoktól - és megint eszembe jutott a példázat. Én azért töröm le ezeket a hajtásokat, mert elviszik a növény erejét (ezt eddig is tudtam), meg azért is, mert a hozzáértő szomszédom szerint ezek a fiatal hajtások gyengébbek, és a betegségek könnyebben megtelepszenek rajtuk. Az eltávolításukkal tehát a növény egészét is védjük, és egészségesebb, bőségesebb termést biztosítunk vele. Miközben tisztogattam, eszembe jutott, hogy szó szerint azt teszem, amit a példázatban olvasok, és arra gondoltam, hogy a mi életünkben mi lehet az, amitől az Atya azért tisztít meg, hogy ne apassza fölöslegesen az erőnket és ne tegyen beteggé. Ezen el kellene gondolkozni mindenkinek, hátha az életkörülményeinkben, azok alakulásában felismernénk Isten tisztogatását. A példázat szerint a tisztogatás legfőbb eszköze Isten beszéde (3. vers), de sokszor annyira értetlenek vagyunk a beszéd iránt, Isten pedig nem akar magunkra hagyni bennünket az értetlenségünkben, ezért talán másként is tisztogat.
Ilyen gondolataim támadtak szőlőművelés közben. Különös lehetett Jézus hallgatóinak, hogy miközben a szőlőjüket gondozták, mindig eszükbe juthatott, amit hallottak, és mindig az örökkévaló igazságoknál időzhettek a gondolataik. Csodálatos eszköz Isten kezében a példázat...

Én már csak annyit tennék hozzá, hogy megfigyeltem, szinte mindent metszeni, igazgatni, nevelni kell - a gyümölcsfákat, a paradicsomot, paprikát, stb. Ha magukra hagyjuk ezeket a növényeket, nem lesznek arányosak, szépek, egészségesek és bőtermők. Ahogyan ezek nevelésre és emberi gondoskodásra, beavatkozásra szorulnak a saját érdekükben, ugyanúgy mi is rászorulunk a mennyei Szőlőműves hozzáértő beavatkozására a magunk életében. Fogadjuk hát hálával, ha megteszi!

2012-06-01 - 44. szám