12. A háború, amit mindenki elveszített

Hitelből fizetett háború

Mindez [az USA iraki és afganisztáni háborúja 2001 után] Joseph Stiglitz közgazdász szerint 2008-ig 5 ezer milliárd dollárba is kerülhetett, azóta újabb számításai szerint még közel ezermilliárdba. Ez felfoghatatlanul sok pénz, de ennek megértéséhez nem is feltétlenül a nullák száma érdekes, hanem az, hogy ez volt az első háború, amit teljes egészében hitelből finanszíroztak.


George W. Bush gyakorlatilag elhitette a sokkot kapott nemzettel, hogy nem kell anyagi áldozatot hozni a háborúkért. Nemhogy adóemelés nem következett, de újabb adócsökkentések jöttek, miközben a hadi kiadások elképesztő számokig szaladtak. Abban, hogy az Egyesül Államok gazdasága megroppant, és ma súlyos hiánnyal küzd, miközben Bush 2 százalékos költségvetési többlettel kezdett, óriási része volt ennek. Ahogy Frank Rich írja a New York magazinban: az emberek jogosan gondolhatták, ha ahhoz nem kell adóemelés, hogy két háborút vívjunk egyszerre, miért kellene bármiért?

Egy hónappal a támadás után robbant ki a világ akkori legnagyobb gazdasági botránya, az Enron csődje. Bush akkor még foglalkozott a piramisjáték-szerűen működő óriásvállalat ügyével, ezután azonban semmilyen további figyelmet nem kapott ez a terület. Ehelyett az amerikaiak az adócsökkentéssel együtt azt az üzenetet kapták, akkor tesznek a legjobbat, ha minél többet vásárolnak, és pörög a gazdaság.

Közben otthon

Az eredmény közismert. A kezelhetetlen méretűre fújódott ingatlanlufi, a piac elárasztása értéktelen papírokkal együtt vezettek oda, hogy ez egész tákolmány 2008-ban rádőlt a világra, és olyan gazdasági válságot hozott, aminek láttán bin Laden is csettinthetett. Míg az évtized elején gyakorlatilag hazaárulás volt Amerikában arról beszélni: nem biztos, hogy jó ötlet a háborúzás, ma már teljesen beépült a mainsreambe a vélemény, hogy a terror elleni háború mellett legalább akkora figyelmet kellett volna szentelni a hazai ügyeknek. De akkor még más volt a helyzet. Éppen azért, amivel kezdődött ez a cikk. Ilyet még nem éltek át korábban, és nem voltak válaszok.

Így aztán, amikor idén tavasszal a világot bejárták a bin Laden megölését ünneplő amerikaiak képei, a hangulatot át lehetett érezni, de mindenkiben ott volt a kérdés, milyen győzelem ez valójában? Győztes egy ország, ami sokkal egyenlőtlenebb, mint tíz évvel ezelőtt, amit kifosztott néhány óriásvállalat, miközben az, amiért mindezt feláldozta külföldön, legjobb esetben is csak részben sikerült? Nehéz az ilyesmit győzelemnek nevezni.

[strami]: Valaki tehát igazi mestermunkát végzett: Egy csapásra sikerült megnyomorítania két közel-keleti országot, sok szenvedést zúdítva azok lakosságára, és ugyanakkor megrendíteni a megrendíthetetlennek hitt amerikai gazdaságot, nem mellékesen pedig az egész világra gazdasági válságot és nyomort zúdítani.
 
 Kérdés, hogy kinek az érdekét szolgálta mindez? Biztos, hogy olyan valakiét, "aki emberölő volt kezdettől fogva" (Ján.8,44), és akinek nem érdeke, hogy a világ legerősebb államának társadalma gazdaságilag erős, független és jogait tekintve szabad legyen (vö. Jel.13).

A teljes cikk itt olvasható: http://index.hu/velemeny/2011/09/11/a_haboru_amit_mindenki_elveszitett/

2011-09-11 - 12. szám