22. Az egyház és az állam kapcsolatáról 

Az alábbi részletek a Generál Konferencia számára 1964-ben összeállított Spirit of Prophecy Counsels Relating To Church-State Relationships (A prófétaság lelkének az egyház és állam kapcsolatára vonatkozó tanácsai) c. bizonyságtétel-gyűjteményéből származnak.

Ne támadjuk a hatóságokat (We Are Not To Attack Authorities )

"Nem az a feladatunk, hogy rárontsunk a kormányzatra, hanem hogy egy népet készítsünk fel arra, hogy megálljon az Úrnak nagy napján. Minél kevesebbet támadunk a hatóságok és hatalmak ellen, annál több munkát végezünk majd Istenért....

Miközben meg kell védenünk az igazságot, ezt a munkát Jézus lelkületével kell végeznünk. Ha Isten népe békesség és szeretet nélkül dolgozik, nagy veszteséggel dolgoznak, helyrehozhatatlan veszteséggel. Lelkeket űznek el Krisztustól, még azután is, hogy azok összekapcsolódtak az Ő művével.

Ne ítéljük meg azokat, akik nem kapták meg azokat a lehetőségeket és kiváltságokat, amelyeket mi kaptunk. Ezek közül egyesek azok előtt jutnak a mennybe, akiknek nagy világosságuk volt, de nem éltek a világosság szerint.

Ha meg kívánjuk győzni a hitetleneket arról, hogy nálunk van az igazság, amely megszenteli a lelket és átformálja a jellemet, nem szabad vehemensen vádolnunk őket a hibáikért. Ilyen módon arra kényszerítjük őket, hogy jussanak arra a következtetésre, miszerint az igazság nem tesz bennünket kedvessé és udvariassá, hanem gorombává és nyerssé.

Egyesek, akik könnyen izgalomba jönnek, mindig készek felvenni a háborúskodás fegyvereit. A megpróbáltatás idején majd elárulják, hogy a hitüket nem alapozták a sziklára...

Semmi olyat se tegyenek a hetednapi adventisták, ami a törvénnyel ellenszegülőnek, vagy engedetlennek bélyegezné őket. Távolítsanak el minden következetlenséget az életüktől. A feladatunk az igazság hirdetése, a kérdéseket hagyjuk az Úrra.

Tegyetek meg minden tőletek telhetőt azért, hogy visszatükrözzétek a világosságot, de ne szóljatok olyan szavakat, amelyek irritálnak, vagy provokálnak."

(Manuscript 117a, 1901. Printed in Evangelism, p. 173. )

Nem szabad elbizakodottnak lennünk (We Are Not To Be Presumptuous)

 

"Amikor a hatóságok közénk és Isten közé ékelődnek, akkor fogunk segítséget kapni, ha egyedül Őbenne bízunk, ahogy az ősatyák és az apostolok is tették, és velük együtt mondhatjuk majd el, „Urunk, te vagy az Isten, ki teremtetted a mennyet és a földet, a tengert és minden azokban levő dolgot.” Miközben azonban Istenben bízunk, senki e legyen elbizakodott. És hogy nehogy oktalanul járjunk el, folyamatosan imádkoznunk kell. Nem szabad veszélybe rohannunk, hacsak nem Isten küld oda bennünket. A testvéreinket sem szabad gyávának neveznünk amiért amiért óvatosak terveik lefektetésében, nehogy szükségtelenül provokálják földi uralkodókat és hatalmakat. Mi volt azok erőssége, akik a múltban bebörtönzést és halált szenvedtek Krisztusért? - A Istennel való egység, a Szentlélekkel alkotott egység, a Krisztussal alkotott egység...

(Review and Herald, April 22, 1890.)

A polgári hatóságokkal szemben tanúsított magatartásunk (Our Attitude Toward The Civil Authorities )

 
"Néhány testvérünk sok olyan dolgot mondott és írt, amelyeket a kormányzattal és a törvénnyel való ellenszegülésként értelmeznek. Hiba ilyen módon kitenni magunkat félreértéseknek. Nem bölcs dolog folyamatosan hibát találni abban, amit a kormányzati vezetők tettek. Nem feladatunk egyének vagy intézmények támadása. Nagy körültekintéssel kell eljárnunk, nehogy úgy értelmezzenek bennünket, hogy szembehelyezkedünk a polgári hatóságokkal. Igaz, hogy erőszakos háborút vívunk, de a fegyvereinknek azoknak kell lenniük, amelyeket az világos „Így szól az Úr”-ban találunk. A munkánk egy nép előkészítése az Úr nagy napján történő megállásra. Nem szabad olyan irányokba elfordulnunk, amelyek küzdelemre késztetik azokat, akik nem a hitünkből valók és ellenkezést ébresztenek bennük.

Nem szabad olyan módon dolgoznunk, amely látszólag a hazaárulás szószólóiként tűnjünk fel. El kell távolítanunk az írásainkból és megnyilatkozásainkból minden olyan kifejezést, ami - ha önmagában nézik - olyan módon magyarázható félre, hogy a törvénynek és a rendnek való ellenszegülés látszatát keltse. Mindent gondosan mérlegelnünk kell, nehogy olyan feljegyzés szülessen rólunk, mintha hűtlenségre bátorítanánk országunkkal és annak törvényeivel szemben.

Nem várják el tőlünk, hogy szembeszálljunk a hatóságokkal. El fog jönni az idő, amikor a Biblia igazságának védelmezéséért árulóként bánnak majd velünk. De ne siettessük ezt az időt azzal, hogy oktalan lépéseket teszünk, amelyek felszítják az gyűlöletet és a viszályt.

El fog jönni az az idő, amikor fenyegető jellegű óvatlan megnyilvánulásokat, amelyeket gondatlanul mondtak vagy írtak le testvéreink, ellenségeink az elítélésünkre fognak felhasználni. Ezeket nemcsak arra használják majd, hogy elítéljék azokat, akik a kijelentéseket tették, hanem az adventisták egész testületének a terhére írják. Vádolóink azt fogják mondani, hogy ezen és ezen a napon az egyik felelős vezetőnk így és így szólt ennek a kormányzatnak a törvénykezése ellen. Sokan fognak majd meglepődni, amikor látják majd, hogy milyen sok dolgot őriztek és emlékeztek rá, amelyek muníciót szolgáltatnak ellenségeink érveléséhez. Sokan fognak majd csodálkozni, amikor a saját szavaikat hallják olyan értelmezésbe erőltetve, amit nem szándékoztak mondani. Munkásaink ezért legyenek körültekintőek, minden időben és körülmények között óvatosan szólaljanak meg. Mindenki legyen ennek tudatában, nehogy meggondolatlan megnyilatkozásokkal nyomorúság idejét hozzák el a nagy válság előtt, amely az emberek lelkét meg kell, hogy próbálja.

Minél kevésbé vádoljuk közvetlenül a hatóságokat és hatalmakat, annál nagyobb munkának az elvégzésére leszünk képesek Amerikában és idegen országokban egyaránt. Az Egyesült Államok példáját más nemzetek követik majd. Noha az USA jár majd elől, mégis ugyanaz a válság jön majd népünkre a világ minden részében."

(Bizonyságtételek a gyülekezetnek - 6. kötet. , 287, 288.o.)

A vallásszabadság kérdése nagyon fontos (Religious Liberty Question Very Important )

"A vallásszabadság kérdése nagyon fontos, és nagy bölcsességgel és körültekintéssel (discretion) kell kezelnünk. Ha nem így járunk el, fennáll a veszélye, hogy a saját eljárásunkkal hozunk válságot magunkra mielőtt arra felkészültünk volna. Üzenetünk lényege “Isten parancsolatai és Jézus hite” legyen. Figyelmeztetnünk kell a testvéreinket, hogy olyan lépéseket tegyenek, amelyek nem szítják fel és nem provokálják a mindenkori hatalmakat, nehogy azok olyan lépéseket tegyenek majd, amelyek korlátozzák a munkát és elvágják számunkra az üzenet különböző helyeken történő hirdetésének lehetőségét.

Többre van szükségünk a Végtelen munkálkodásából és sokkal kevésbé kell emberi tényezőkben bízni."
(Testimonies to Ministers, pp. 219, 220.)

Luther álláspontja – ne folyamodjunk világi hatalomhoz (Luther’s Positions—No Resort To Secular Power )

„Luther sziklaszilárdan vallotta, hogy nem szabad világi hatalom igénybevételével elősegíteni, sem fegyverrel megvédeni a reformációt. Boldog volt, hogy a birodalom fejedelmei megvallották az evangéliumot. De amikor azt javasolták, hogy alkossanak védelmi szövetséget, kijelentette: "az evangélium tanítását egyedül Istennek kell megvédenie... Minél kevésbé ártják bele az emberek magukat ebbe a munkába, annál feltűnőbb lesz Isten közbelépése. Nézete szerint minden körültekintő óvintézkedés hitvány félelemnek és bűnös bizalmatlanságnak tulajdonítható. " (NK-A fejedelmek tiltakozása c. fejezetből.)

A folytatás is érdekes, amit az anyag már nem tartalmaz:

„Amikor hatalmas ellenség fogott össze, hogy a reformált hitet megdöntse, és úgy tűnt, hogy ezrek fognak kardot rántani ellene, Luther ezt írta: "Sátán kimutatja dühét. Istentelen főpapok ármánykodnak, és háború fenyeget bennünket. Buzdítsátok a népet, hogy küzdjön vitézül Isten trónja előtt imában és hitben, hogy ellenségeink Isten Lelke által legyőzve nyugodni kényszerüljenek! Legfőbb szükségletünk és legfőbb dolgunk az imádkozás! Tudja meg a nép, hogy ki van téve a kard élének és Sátán haragjának! Ezért imádkozzon!" (NK-A fejedelmek tiltakozása c. fejezetből.)

2011-10-05 - 22. szám