"Lord Lawson szerint az euróövezet megalkotói között voltak, akik pontosan tudták, hogy a valutaunió olyan válsághoz vezet majd, amelyen csak teljes politikai és költségvetési unió kialakításával lehet felülkerekedni, és 'ez is volt a céljuk ezzel az egésszel'... Kezdettől fogva világos volt, hogy az euróövezeti kezdeményezésnek 'sírás lesz a vége', ha a valutaunióhoz nem társul teljes politikai unió.
Az euróövezet megalkotása 'alapvetően politikai, és nem gazdasági jellegű' program volt".
Figyelemre méltó gondolat, még akkor is, ha tudjuk, hogy egy EU- és Euro-szkeptikus nemzet és egykori kormány (a Thatcher-kormány) tagja írta mindezt. Nem kevesebbet állít, mint hogy valakik szándékosan állítottak csapdát az európai államoknak. Már csak az a kérdés, hogy kinek állhatott érdekében akár ilyen eszközzel is kierőszakolni Európa népeinek egységét?
A cikk ugyan szegény franciákat terheli meg ezzel (a britek hagyományosnak mondható francia-utálatát ismerve ez sem meglepő), mi azonban - a Biblia próféciáinak köszönhetően - tudjuk, hogy valójában más valaki áll a háttérben.
Miközben a próféciák is az európai államok összefogását jövendölik ("A tíz szarv pedig, a melyet láttál, tíz király, olyanok, a kik még birodalmat nem kaptak; de hatalmat kapnak mint királyok egy óráig a fenevaddal. Ezeknek egy a szándékuk; erejöket és hatalmokat is a fenevadnak adják." Jel. 17,12-13) - ami ugyan törekvésként végigkísérte az európai történelmet, de lényegében eredménytelenül (vö. Dán.2,43: "Hogy pedig vasat elegyülve láttál agyagcseréppel: azok emberi mag által vegyülnek össze, de egymással nem egyesülnek, minthogy a vas nem egyesül a cseréppel."), - az utolsó összefogás mögött egy olyan hatalmat jelöl meg, amely az intelligenciájával a többi európai hatalom közül mindig is kiemelkedett, és a próféciában a "kis szarv" jelképezi, akinek mindehhez a sárkány adta nyilvánvalóan a bölcsességet is, a hatalommal együtt (Jel.13,4).
Hogy ez mennyire igaz, mi sem bizonyítja jobban, mint az, ahogyan Róma a gazdasági (és egyéb) fejlettségüknél fogva messze lemaradt, társulásra gyakorlatilag éretlen és alkalmatlan kelet-európai államok felzárkóztatása és a kontinens nyugati felével történő egyesítése mellett kampányol, amihez az Európa két felét jelképező két tüdő hasonlatát alkalmazza illusztrációként: "Érjük el, hogy Európa ismét mindkét tüdejével lélegezzen", olvasható a hangzatos jelszó (ld. pl. http://www.zenit.org/article-29335?l=english)
Miközben tehát az Euro-övezet szétesni látszik, könnyen meglehet, hogy valójában egy éppen ezzel ellentétes folyamat katalizátorává válik lesz: A gazdasági válságot, esetleges összeomlást megelőzendő elkerülhetetlenné válik, hogy szorosabbra fonják a tagállamok közötti egységet: "Egy szövetségi szintű jegybanki rendszer csak akkor kivitelezhető, ha a közös kereskedelempolitika mellett közös pénzügyi, költségvetési, szociális és bérpolitika is kíséri ... ehhez azonban szövetségi állam kell olyan európai parlamenttel, amelynek törvénykezési fennhatósága van minden tagország esetében" (idézet a cikkből).
Félelmetes belegondolni, hogy mindezt valaki előre tudta és valószínűleg így is akarta, eltervezte. A próféciákon túl immár vezető személyiségek is szándékosságot sejtenek és sejtetnek a folyamatok mögött. Elképzelhető, hogy az Euro válsága éppoly ellenállhatatlan érvként szolgál majd máskülönben csak nehezen elfogadtatható lépések megtételére, ahogy 2001. szept. 11. eseményei akkor a polgári szabadságjogok megnyirbálásának indokául szolgáltak, elsősorban az USA-ban.
Miért olyan erős az arra irányuló törekvés, hogy politikai értelemben is egy tető, egy égisz alá hozzák a nemzetállamokat, különös tekintettel a törvényhozásra? Valószínűleg azért, mert nem mindenhol adottak a feltételek a közgondolkodásban és a társadalmi normák tekintetében olyan nagyarányú, egyértelműen a középkor irányába mutató visszalépésre, mint pl. a jelek szerint Magyarországon. "Az egyházi és állami méltóságok összefognak, hogy minden rendű és rangú embert rábeszéljenek; kényszerítsenek vagy megvesztegetéssel rávegyenek a vasárnap tiszteletben tartására. A mennyei tekintély hiányát zsarnoki rendeletekkel pótolják. A politikai korrupció kiöli a jogosság szeretetét és az igazság tiszteletét. Még a szabad Amerikában is a hatalmasságok és a törvényhozók, hogy a nép kegyét megnyerjék, követelésének engedve kötelezővé teszik a vasárnap megtartását. A lelkiismereti szabadságot, amelynek oly nagy volt az ára, már nem tartják tiszteletben." (NK/A közelgő küzdelem)
A fent leírt állapotok nem minden ország vezetésében és társadalmában értek be egyforma mértékben. "Róma befolyása azokban az országokban, amelyek egykor elismerték főhatalmát, korántsem szűnt meg" (NK/514.o.) - azaz van mire építkeznie, és nyilván annak arányában, amilyen mély alapokat a középkorban sikerült vetnie.
Nálunk mindenképpen mélynek tűnnek az alapok, ha nem is annyira a vallásosság, vallásgyakorlás mélysége tekintetében, de a közgondolkodás, a társadalmi normák, az elfogadhatatlan dolgok elfogadására való hajlandóság tekintetében mindenképpen.
A teljes cikk itt olvasható:
http://stramszki.bplaced.net/index.php?option=com_content&view=article&id=107:qfeleltlensegq-volt-letrehozni-az-eurot&catid=40:tarsadalom&Itemid=74
2011-09-05 - 9. szám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése