32. A tét nagy volta és a konkrét teendőnk 

"Nem vagyunk eléggé tisztában azzal, hogy milyen fontos dolgok forognak kockán a nagy küzdelemben, amelynek mi is részesei vagyunk. Nem ismerjük fel eléggé, milyen értékesek Isten igéjének igazságai, és hogy milyen veszélyben vagyunk, ha engedjük, hogy a nagy csaló elterelje figyelmünket ezekről az igazságokról.

 
A világtörténelem legünnepélyesebb időszakában élünk. A földön élő tömegek sorsa nemsokára eldől. Saját jövőnk és mások üdvössége múlik azon, hogy mi most hogyan élünk. Szükségünk van Isten Lelkének vezetésére. Krisztus minden követőjének komolyan meg kell kérdeznie: "Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?" Meg kell magunkat alázni böjtben és imában az Úr előtt, és sokat kell elmélkednünk Isten Igéjén, különösen az ítélet jelenetein. Mély és élő tapasztalatokat kell szereznünk Istennel. Egy pillanatot sem vesztegethetünk el. Létfontosságú dolgok történnek körülöttünk...
 
Gyenge, csupán időnként próbálkozásokkal nem tehetjük jóvá a hibáinkat, és viselkedésünkben sem következhet be javulás. A jellemépítés nem egy nap, sem pedig egy év, hanem egy egész élet munkája. Énünk legyőzéséért, a szentségért és a mennyért élethossziglan tart a küzdelem. Szakadatlan igyekezet és állandó munka nélkül nem juthatunk előbbre az Isten szerinti élet útján, és nem nyerhetjük el a győzelmi koronát.
 
A megváltásunkat igénylő áldozat végtelen ára mutatja, hogy a bűn mérhetetlenül nagy bajt okozott... Hogy az ember milyen magasról süllyedt le, azt legjobban az a tény bizonyítja, hogy olyan sokba kerül oda visszajutni. A visszaút lépésről lépésre és óráról órára vívott kemény küzdelemmel tehető csak meg. Egy elhamarkodott, óvatlan lépéssel egyetlen pillanat alatt a gonosz hatalmába kerülhetünk, de hogy letépjük bilincseit, és szentebb életre jussunk, ahhoz kevés egy pillanat. Az elhatározás megszülethetett, a munka elkezdődhetett, de bevégzése erőfeszítést, időt, kitartást, türelmet és áldozatot követel...

Azt a munkát, amit életünk lezárulásáig nem végeztünk el, örök veszteségként könyvelhetjük el..."  (A nagy Orvos lábnyomán - 324-325.o., ill. NK - 37. fejezet)

2011-12-11 - 32. szám